Idei közgyûlésünkön sokan éreztük úgy, hogy közösségi életünk újabb mérföldkőhöz érkezett. Egyesületünk betöltötte a 10.életévét, amely így önmagában is nagyszerû esemény.
Tíz évvel ezelőtt egy lelkes kis csoport országos szervezetté fogta össze az addig spontánul találkozgató fővároskörnyéki magyarokat. Tíz év! Ez nagyon hosszú idő egy ember, de különösen egy egyesület életében. Lehet, hogy akkoriban a pesszimisták arra gondoltak, hogy a kezdeti lelkesedés szalmalángja ellobban, és csak idő kérdése, hogy mikor oszlik fel a társaság.
Ma elmondhatjuk, hála istennek, tévedtek: az egyesület van, tevékenykedik és életképesebb, mint valaha! Hogy csak a legfontosabbakat említsük: színvonalas mûsorokat szerveztünk, neves előadókat láttunk vendégül, beindítottuk az iskolások szervezett magyar nyelvi oktatását, életre hívtuk a magyar gyülekezetet. Mindezekért hála azoknak a tagtársainknak,akik elkötelezetten, lelkesen dolgoztak mindvégig, és azoknak, akik kitartottak.
Gondolunk itt elsősorban azokra a társainkra, akik talán egyszer sem jutottak el rendezvényeinkre, de együvé tartozásukat azzal fejezték ki,hogy mindvégig fizető tagjaink maradtak!
Évfordulónk kapcsán emlékeztünk, számot vetettünk az elmúlt időszakról, és eredményeinkből, de hibáinkból is okulva új erőt meríttetünk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.
Továbblépve eddigi mûködésünk alapjairól, felhalmozott tapasztalataink segítségével és eddigi sikereinkből kiindulva, ma már azt a célt tûztük ki magunk elé, hogy megbizható hídként mûködjünk választott hazánk és az egész magyar nemzet között. Ez a következő tíz év feladata!

Meggyőződéssel hisszük, hogy ennek a feladatnak az elvégzéséhez rendelkezünk nemcsak az elmúlt tíz esztendő tapasztalatával, hanem egy olyan széles tudásskálájú tagsággal, amely képes erre.
Egyesületünk taglétszáma egyre növekszik, tagságunk fiatalodik, vezetőségünk rugalmasabbá, aktívabbá vált. Megnőtt az igény is a tartalmasabb színesebb, gyakoribb közösségformáló rendezvények iránt.
Bel-és külföldön egyaránt olyan kialakult kapcsolatrendszerrel rendelkezünk, ami lehetővé teszi a minőségi programok megszervezését. Anyagi hátterünk is megnyugtató: a megnövekedett taglétszám, valamint az utóbbi két év sikeres pályázatai biztosítják a mûködést.
Fontosabb partnereink egyben segítőtársaink is: a Nagykövetség, a Kulturális Központ, a Finn-Magyar Társaság, az alppilai gyülekezet. Magyarországon a HTMH, a nagyvilágban pedig a különbözö magyar szervezetek és szövetségek. Mindez persze csak a keret, mert a tartalmat mi, a tagság adjuk, és a lelket is mi leheljük az egyesületi életbe!
Mi adjuk a meggyőződést, a hitet, azt a nemzeti töltést, ami megtart bennünket magyarnak. Ezért kell minél többen lennünk. A közeljövő egyik legfontosabb feladatának tekintjük a további vidéki közösségek megalakulásának segítését, olyan közösségi és kulturális programok szervezését, amelyeken a főváros vonzáskörén kívül élő tagtársaink is minél többen résztvehetnek.
A mérföldkőnél megálltunk, visszatekintettünk, majd továbbléptünk.
-A vezetõség-

Lap tetejére

2.oldal

Janáky Réka Kérlek, mutatkozz be röviden. Janáky Réka vagyok, Budapesten végeztem az orvosi egyetemet 1989-ben. Magyarországon és Finnországban párhuzamosan folytattam posztgraduális tanulmányaimat. Jelenleg a tamperei egyetem docense és kutatója vagyok. Miként kerültél Finnországba? 1987-ben egy svájci utam után felkerestem egy akkor Tamperében kutatóként dolgozó egyetemi tanáromat. A három hétre tervezett turistáskodásból három hét laboratóriumi munka lett. Akkor kaptam ajánlatot 1 évi kutatói ösztöndíjra. Az ösztöndíj lejárta után otthon elvégeztem az elmaradt szigorló évemet, megszereztem a diplomámat, majd három hónap után megkaptam az Emil Altonen ösztöndíjat 1 évre Finnországba, és azóta részben kutató-ösztöndíjasként, részben docensként a tamperei egyetemen dolgozom. Mióta is élsz tehát Finnországban? Állandó jelleggel 1990 óta. Voltak-e beilleszkedési gondjaid? Tulajdonképpen szégyenkezve kell bevallanom, hogy az oktatás és kutatás mellett nem volt időm és energiám arra, hogy a nyelvet tökéletesen megtanuljam és ez természetesen már a kezdetektől problémát okozott az ügyek intézésében. Meg kell azonban mondanom, hogy hála az akkori és jelenlegi főnököm segítségének ez végülis nem jelentett áthághatatlan akadályt. Nekem csak dolgoznom kellett, de azt minden mennyiségben… ez jelenleg válik igazán problémává, mivel most már szeretnék minél szervesebben beilleszkedni. Mivel foglalkozol konkrétan? Központi idegrendszeri ingerületátviteli folyamatokkal foglalkozom, aminek lényege röviden az, hogy egy idegsejt miként aktivál egy másik idegsejtet és milyen vegyületek révén történik az információ átvitele a két idegsejt között. Az eredmények a tanulási- és memória folyamatok, valamint idegrendszeri sorvadással járó betegségek megértésében, illetve kezelésében hasznosíthatók. Milyen terveid vannak? Tervem az, hogy magyarországi akadémiai doktori diszertációm megvédéséig mindenképp itt folytatom munkámat és amenyiben sikerül szervesen integrálódnom és állandó munkahelyet találnom, akkor itt maradnék Finnországban. Hogyan látod te Finnországot? Nagy erdők, nyugodt tavak, hideg és hosszú, kemény, depressziót okozó telek… Az, hogy milyenek az emberek, a társaságtól függ. Amit a finn emberekről általában el tudok mondani az az, hogy én minden jót itt tőlük kaptam; nehezen fogadnak el barátként, de ha elfogadnak, akkor az olyan mély barátság, amelyre lehet építeni. Mit tanulhatnának egymástól a finnek és a magyarok? Mi talán a másik embernek a sokkal szélesebb körû elfogadását, a nyugalmat, a pontosságot tanulhatnánk tőlük, ők pedig egy kis temperamentumot vehetnének át tőlünk. Hogyan látod te az itt élő magyarokat? Az elején nem nagyon jártam társaságba, kb. 1 éve kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a közösséggel, de most már úgy járok a re ndezvényekre, mintha hazamennék. Mit tanácsolnál az itt élő többi magyarnak? Nagyobb toleranciát, még kevesebb nézeteltérést, több összefogást… Köszönöm a beszélgetést.

Vajda Andrea Kérlek, mutatkozz be röviden. Vajda Andrea vagyok, 1997-ben végeztem a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékén meteorológia és hidrológia szakosodással majd 1998-ban magiszteri fokozatot szereztem és ugyanazon évtől tanársegédként dolgoztam a földrajz tanszéken. 1999-tõl a debreceni egyetem meteorológiai tanszékén voltam doktorandusz. Miként kerültél Finnországba? Két és fél éve kerültem ide a férjem által, aki Finnországban kapott munkát és ennek következtében én is megpróbáltam a végzettségemnek megfelelõ területen elhelyezkedni. Voltak-e beilleszkedési gondjaid? Nem nevezném igazából nehézségeknek, de mivel az elején nem beszéltem a finn nyelvet, ez hátrányt jelentett a beilleszkedés szempontjából elsõsorban a munkahelyemen, de néha a mindennapi életben is. Bár angolul el lehet boldogulni, de ha nem ismered annak az országnak a nyelvét amelyben élsz, akkor alapvetõen nem ismered az embereket sem. Bár az is igaz, hogy a munkahelyen kóivül többnyire magyar társaságban forgolódom, így nemigen kerülök kapcsolatba finnekkel. Mivel foglalkozol? Két éve a Finn Meteorológiai Intézet meteorológiai kutatás részlegén dolgozom kutatási ösztöndíjjal és ugyanakkor 2002 decembere óta a helsinki egyetem természettudományi tanszékén folytatom posztgraduális tanulmányaimat. Kutatási témám az emberi tevékenység és a természeti tényezõk hatása Lappföld klímájára. Milyen terveid vannak? Elsődleges tervem, hogy a doktori képzésemet belátható időn belül befejezzem, majd egy ideig itt szeretném a kutatói munkámat folytatni. Viszont hosszú távon szeretnék magyar területen élni és dolgozni. Hogyan látod te Finnországot? Szép tájak, de szélsőséges természeti viszonyok és ez rányomja bélyegét az itt élő emberekre is. Ezt hogy érted? Általában nyugodtak, visszahuzódóak, szerények, máskor viszont elég mértéktelenek. Mit tanulhatnának egymástól a finnek és a magyarok? A magyarok a finnektől elsősorban nyugodtságot és toleranciát, a finnek pedig egy kis mozgékonyságot és talán találékonyságot. Ahogy Mika Waltari mondta: egy finn nem találná fel magától a puskaport, de ha egyszer megtanulta miként kell készíteni, tökéletes minőségût gyárt. Hogyan látod te az itt élő magyarokat? Mikor megérkeztem úgy éreztem, hogy ez egy összetartó erőt nélkülözõ közösség, széteső halmaz. Az elmúlt egy évben viszont elmozdult a holtpontról a közösségi élet, az emberek megpróbálnak összetartani, közös programokat szervezni, segíteni egymásnak, még ha imitt-amott a kisebb-nagyobb ellentétek is felszínre kerülnek. Mit tanácsolnál az itt élő többi magyarnak? Használják ki, hogy itt élnek, ismerjék meg ezt az országot, ezt a népet, a kultúráját, fogadják el őket olyannak amilyenek és ne ítélkezzenek elhamarkodottan. Köszönöm a beszélgetést. -Az interjúkat Vajda András készítette-

Lap tetejére

Pünkösdi népszokások
A húsvétot követő -és ahhoz kapcsolódó- nagy ünnepünk a Pünkösd. Ez az egyház születésnapja; Jézus mennybemenetelét követõen a Szentlélek ekkor szállt le az apostolokhoz.
Pünkösd azonban nemcsak vallásos tartalommal telített ünnep.
Keresztény és pogány elemeket ötvözõ népszokások egész sora kapcsolódik hozzá. Ezek közül ma igen keveset ismerünk. Legtöbbjük már csak nagyanyáink emlékezetében él. E rövid írás célja: bemutatni néhányat ezekbõl a kedves, régmúlt szokásokból.

A magyar nyelvterület legismertebb népszokása volt a pünkösdi királyválsztás. Ezzel kapcsolatos a szólásunk is: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Az ezzel járó hatalom ugyanis csak egy évig tartott. A királyi címet a pünkösdkor rendezett ügyességi verseny (lovas próbatétel) nyertese érdemelte ki.
A király kiváltságai: egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségra hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert amit elfogyasztott, azt a közösség kifizette. Õ lett a legények vezetője az adott évben.
Sok helyen ilyenkor avatták a legényeket is. Leöntötték őket borral, vagy elverték a feneküket.. E szertartás után számította őket a falu legényeknek. Ezután már járhattak kocsmába és udvarolni.

A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon jellemző szokás. Általában 4 nagyobb lány körbevisz a faluban egy ötödiket. Õ a legkisebb és a legszebb, ő a pünkösdi királyné.
Házról házra járva a lányok csapata megállt az udvarokban. A legkisebb, azaz a pünkösdi királyné feje fölött kendőt feszítettek ki, vagy letakarták fátyollal. A lányok éneklés közben körbejárták a királynét , a végén pedig felemelték és termékenységvarázsló mondókákat mondtak: " Bor , búza és gyümölcs/Szálljon erre a házra,/Mint régenten szállott/Az apostolokra…" Az eredeteileg termékenységvarázslással összefüggő szokás adománygyûjtéssel bővült: a lányok az énekek és mondókák végén ajándékot kaptak.

A pünkösdölés az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, és nemcsak lányok vettek részt benne. Volt, ahol király-királyné párost jelenítettek meg, volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A gyerekek vagy fiatalok csapata végigjárta a falut, s énekelve, táncolva adományokat gyûjtöttek.
Jellegzetes pünkösdi énekek voltak: -"Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…" vagy -"Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királynéasszonykát…" vagy -" Pünkösdnek jeles napján…"

Párválasztó és udvarló szokások Egyes helyeken pünkösdkor a legények pünkösdi rózsát csempésztek a kiválasztott lány ablakába. A lányok koszorút fontak és átadták a legényeknek.
Ilyenkor szokás volt a mátkálás is. A legény annak a lánynak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza.

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás
Ezek a szokások csak egyes területekre voltak jellemzõek pünkösdkor. Nyugat-Magyarország néhány helységéban egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, hogy úgy nézzen ki, mint egy török basa. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Ezért pénzt és tojást kaptak. Szintén errõl a területről ismert szokás a borzakirályozás. A falun körbevisznek egy fiút, aki bodzából készült köpenyt visel. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akiket a lábuknal fogva összeláncoltak, és így mennek a lányok után körbe a faluban azzal a kéréssel, hogy: "Segéljék ezeket a szegény katonarabokat!"

Egy másik szokás: pünkösd reggelén a gazdák fonott kaláccsal és itallal kínálták pásztoraikat.A hiedelem szeint pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tûztek, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. Úgy tartották, ha ilyenkor esik, jó termés várható.
-Richter Zsófia-

(Irodalom:
Magyar Néprajz VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990.
Penvin Olga: Népi kalendárium. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1988.
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Szent István Társulat, Bp., 1973.)

A szertartásos tûzugrás hagyományának egészség- és szerelemvarázsló célja van. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás volt - a tûz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek.
Székelyföldön szokás volt Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján az angyalozás. Ilyenkor a falvak népe falurészenként lombsátrat állított valamelyik ház előtt, s az itt összegyûlt szomszédok olvasókat és litániákat imádkoztak. Ezeket keresték fel az angyalozók, akik a csengettyûs kivételével mindannyian lányok voltak. Házról- házra jártak a köszöntő énekekkel, s a háziaktól pénzt, tojás, süteményt kaptak.
(Forrás: HirösIndex.hu)

Lap tetejére

Väänänen Margit írásának folytatása előző lapszámunkból:
Hogyan élek Közép-Finnországban?

Mivel a családgondozói tanfolyamot is elvégeztem, két éven át 5-6 gyermeket fogadtam be otthonunkba. Aztán jöttek a spórolós napok, ugyanis állás nélkül maradtam.
Így viszont több idõm maradt a szeretetszolgálatra - önkéntes diakóniai munkát végzek a gyülekezetben. Ezenkívül figyelemmel kísérem az itt, Közép-Finnországban, mûködő finn-magyar baráti társaság munkáját. Részt veszünk a gyûléseken Jyväskyläben, ahol beválasztottak helyettes vezetőségi tagnak. Rendszeresen részt veszünk a Magyar Nagykövetség fogadásain is Helsinkiben. Jämsäben én képviselhetem a magyarságot. Odaköltözésünk után azonnal tagja lettem a városi mûvészeti körnek, a fotókörnek, az énekkar tagjai vagyunk. Fiaim a konfrmációs táborban segédkeztek a lelkészek mellett. Fiam, Dávid gitárral kísért és én hegedültem a múlt karácsonyi (2002) reggeli áhítaton, fél héttől hét óráig.

Óvónői munkám legszebb eszköze, a hegedû megmaradt egész életem kísérőjeként. Hegedülök temetéseken, esküvőkön, keresztelőkön és házi összejöveteleken férjem kísér gitárral. Itt Jämsäben nincs a Finn-Magyar Baráti Társaságnak külön gyûlése, de sokakat meghívtam és ki is töltötték a jyväskyläi helyi szervezet tagságába jelentkező kérdõíveket. A helyi újság többször felkért, hogy írjak a lapjukba. A Koillis-Häme újságban havonta rendszeresen megjelenik egy-egy cikkem - így aktívan gyakorolom a finn nyelven való írást és a finnül való gondolkodást. Írásaimat szeretik, meleghangúnak és barátságos hangvételûnek tartják. Témám a gyereknevelés és a közösségi nevelés. Az emberek gondjaiktól, munkájuktól elfáradnak, nincs annyi idejük belemélyülni ezekbe a dolgokba - így már 60. évemben átadhatom élettapasztalatomat a fiatalabb nemzedéknek.

Jämsä városában egyedül vagyok magyar - a lakosság száma kb.15500 körül van. Örültem amikor a tanárok megkértek, hogy vegyek részt a magyar hetek megtartásában az iskolákban. Minden iskolába, még a gyógypedagógusok is meghívtak vendégül a magyar héten. Eleinte férjemmel együtt mentünk és párbeszédes formában adtuk elő 300-400 iskolásnak amit Magyarországról tudni lehet. Befejezésül eljátszottam nekik hegedûn a magyar és a finn himnuszt. A szomszédos Jämsänkoski városába is meghívtak, kiállítást is állítottam fel amit az óvodások és a kereskedelmi iskola tanulói is megnéztek, tartottam előadást a felsőfokú kereskedelmi intézetben is. Lefordítottam egy finn professzor előadását az 1000 éves finnországi egyháztörténetről magyarra a kaposvári evangélikus egyház képviselői számára. Meghívtak a finn Juvai evangélikus énekkar magyarországi 2 hetes útjára tolmácsnak, valamint Heinävesi városába a magyar testvérvárosi delegációnak vendégfogadására tolmácsolni úgy az egyházi mint világi programokon. Elveim a barátság, őszinteség, emberség, bátorság, jó szellem árasztása - és ezeket a tulajdonságokat önmagamban is fejlesztem. Szerintem fontos a haza, a nép, és Isten iránti hûség megtartása.

A népdal azt mondja, hogy „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni / ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni" - ez igaz akkor is, amikor egy nép életét akarjuk megismerni; nem jutunk benne messzire anélkül, hogy a történelmét ne ismerjük meg.

Amikor egy szép hófehér rénszarvasról csináltam fényképet Kittilében a Lappföldön nagyon elismert magyar származású tanár, Bíró István és felesége meghívása alkalmából - egyszerre csak a romantikus kép megszakadt a vérbefagyott állatok képével, ugyanis elmentünk a rénszarvasok kiválogatására is. Akkor ébredtem fel az ottani valóságra. Azután meg a [finn-szovjet] téli háború borzalmát éltem át filmen keresztül: a szép Rovaniemi romokban hevert, a háború borzalmai után épült fel. A finn nép rengeteget szenvedett mint a magyar is, de békeszerető népek vagyunk és békét akarunk az egész világnak.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy egyedül vagyok-e itt magyarként Finnország közepén: ez teljesen tőlem függ. Az elültetett mag kinő - és ha azonnal nem is látjuk a gyümölcsét érdemes elültetni, ha ez a mag halálával jár is. Madách azt írta az ember tragédiájában, hogy „ember, küzdj és bízva bízzál" - legyen a cél számodra a munka, Istennek dicsőségére, létrehozni mindazt mi benned rejlik, de a SZERETET törvényére figyelve..

Elhatároztuk férjemmel, hogy próbát teszünk: vajon mennyire maradtunk egyedül. Meghívtuk a helyi újságon keresztül az érdeklődõket 60.születésnapunkra, egy-egy év különbséggel. Kíváncsiak voltunk, hogy ki fog majd eljönni. Csak annyi volt a hirdetésben, hogy otthon vagyok ezen a bizonyos napon, aki zörget annak megnyittatik. A meghívóban benne volt még: „Ez az a nap, mit az Úr rendelt, örvendezzetek!". A férjem születésnapján százan jöttek el, az enyémen nyolcvanan. Így nem voltunk egyedül!

Isten áldását, erőt egészséget, bort, búzát, békeséget kívánunk minden magyar és finn barátunknak, rokonunknak, testvérünknek.

Tisztelettel és szeretettel,
Väänänen Margit és családja

Dr. Molnár Rudolf 1915-2003 Dr. Molnár Rudolf, a teológiai tudományok doktora, az FME tiszteletbeli tagja, folyó év május 14-én földi útjának végállomására érkezett. 1938-ban szentelték evangélikus pappá, majd rövid ideig a Deák-téri evangélikus templomban szolgált. Mint több más magyar - ő is ösztöndíjasként érkezett Finnországba 1941-ben. Itt ismerkedett meg jövendő hitvesével, a teológus Elmi Helkiövel. A háború alatt a finn rádiónál dolgozott, érdemeiért a Szabadság keresztjének IV.oszt. érdemrendjével tüntették ki. Feleségével és első gyermekükkel 1944-ben visszatértek Magyarországra. A monori gyülekezetben végzett szolgálat után 1957-ben költöztek vissza Turkuba, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanított az egyetemen. Később Turkuban kórházi lelkészként, valamint Maskuban evangélikus papként dolgozott. Az irodalom és a zene volt élete végéig a hobbija, élete folyamán sokat tett a finn-magyar kapcsolatok ápolásáért. Emlékét tisztelettel őrizzük meg szívünkben. - az FME vezetősége -

Lap tetejére

Visszatekintő

Az alábbiakban eddigi rendezvényeinkre vetünk egy rövid pillantást:

Farsang- 2003.február 22.
Évkezdő programjaink immár hagymányosan a Finn-Magyar Táraság Espoo-i fiókszervezetével közösen rendezett farsangi mulatsággal indul-nak. Idén az FME vállalta a szervezést. A kitûnő-en sikerült rendezvény, a nagyszerû hangulat jó előjele volt megújuló egyesületünk egész évi te-vékenységnek.

Közgyûlés- 2003. március 15.
Idei közgyûlésünk a választások jegyében szer-veződött. Egyesületünk közgyûlése egyben min-dig mûsoros megemlékezés is nemzeti ünne-pünkről, március 15-ről. Az ünnepi beszédet Miklóssy Katalin, a Kelet-Európai Intézet kuta-tója tartotta, majd a frissen szerveződött Irodal-mi Sarkkör mutatkozott be, végül Veress Zoltán és Borsos András népzenészek léptek fel. Az estnek különleges ízt adottaz FME 10. éves fennállásának évfordulója.

Az Irodalmi Sarkkör
vers-és prózamondó estje 2003. április 12-én.
Az Irodalmi Sarkkör önálló mûsoros estet tartott a Költészet Napja tisztele-tére A Költészet Másnapja címmel, amelynek meghívott vendége Tar Károly volt, a Svédországban élő irodalomszervező, az Ághegy c. elektronikus irodalmi lap gazdája, főszerkesz-tője. A magyar költészet ismert szerzőinek alkotásait kevesbé ismertekkel fûszerezve Bicsak Attila, Gergely Edit, Kecskés Zselyke, Kertész Levente, Sajgó István, Simon Csaba, Sósné Kis Katalin, Vajda András és Vajda Andrea adták elő.

Tojásfestés- 2003. április 19.
Idén első ízben készültünk közösen a húvéti ünnepre. Húsvéti áhitattal kezdődött, majd késôbb közös tojásfestéssel-írással folytatódott a program. Nagy sikere volt e közösségformáló tevékeny-ségnek, ahol a gyerekek együtt dolgoztak és örül-tek a felnőttekkel. Kialakítottuk a locsolócsoportokat, megbeszéltük a húsvéthétfői "menetrendet".

Locsolás- április 21.
Kora reggeltől késõ estig tartott a locsolás: sok hervadozó virágot kellett életre kelteni.

Hajókirádulás Stockholmba- május 16-18.
Közel 40-en voltunk. Stockholmban városnézés, közös magyar istentisztelet az ottani magyarokkal, látogatás a Magyar Házban szerepelt a programon.

Programjaink:

Progjamjainkról általában:

Az egyesületünkben végzett szervezőmunka eredményeként kialakult az évente megrendezendő programok "térképe" is. Jellegük szerint a szervezett programokat négy csoportba oszthatjuk:
-Nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó programok;
-Hagyományos programok, népszokások;
-Kulturális programok: vendégmûvészek, csoportok, ismert személyiségek előadásai;
-Kirándulások: tavaszi és őszi hajókirándulások, természetjárás, összejövetelek, bulik,stb.
Ezeknek a programoknak a szervezésében természetesen figyelembe kell vennünk(aránylag szûkös) költségvetésünket is. Célunk az, hogy a fizetéses rendezvényeken - lehetőségeinkhez mérten - az FME tagok ingyen vagy kedvezményesen vehessenek részt. Ez már eddig is mûködött, de javítanivaló is akad még. A jövőben pl. megpróbálunk jobban odafigyelni a többgyermekes családokra.

Tervezett nyári/őszi programok

Jún. 28. - Találkozó a turkui közösség tagjaival (Kuuslahti - szalonnasütés, sátortáborozás)
Aug. 23. - Gulyásparty Karjaa- ban (Gulyásfőzőverseny is, kb. 3 csapat.)
Szept. 5-6-7. - hétvégi családi tábor, Jyväskylä mellett (Szervező: Nagy Zsolt, 040-512 9012)
Szept. 23-24-25. - A kolozsvári magyar opera művészeinek vendégszereplése (operettműsor) - Helsinki és Tampere
Okt. 18-19. - Hajókirándulás a Finn-Öbölben (20 órás "kiscsavargás", buli a hajón)
Nov. 8-9. - A tavaly is nagy népszerűségnek örvendett birkasütés Lendvayéknál. (Jalasjärvi)

A fenti dátumok informatív jellegűek. A programokról konkrét információt majd az FME honlapján találtok, de ezekről tudósítani fogunk a levelezési listákon, valamint postán is.
(Nagy Gábor: 019-231 242 )

Más magyar programok:

Litkey István ( tel: 040-569 0676) táncháza minden pénteken a Tomteboban (A Seurasaari bejáratával szemben.) 17.30-20.00 óráig.

Az MKTK nyáron is nyitva lesz 10 és 18 óra között. Az alábbi kiallítások tekinthetők meg az Intézetben:

Máj.28.- jún.27. Jari Lehtonen: Budapesti képek
Jún.12.- júl..8. Korodi Luca festményei az U-galériában
Júl.7.- aug.29. Garam Károly: Bőrmunkák
Aug.8.- okt.2. Hajdú László - Marja-Liisa Mäki-Penttilä: Helsinki-Szentendre, közös kiállítás
Szept.9.- okt.20. Török Péter: A világ a vándormadár szemével
*
Az MKTK egyéb programjai és a tucatnyi nyári finnországi magyar vonatkozású esemény a www.magyarintezet.hu , illetve a www.kolumbus.fi/suomiunkari címeken megtalálhatók, mint az alábbi komolyzenei fesztiválok:

Jún.22-30, Korsholm: Szilvay Réka és Bogányi Gergely
Bogányi Gergely fellép még a következő fesztiválokon:
jún.24-29: Mänttä, júl.8-12: Kemiö, júl.13-27: Kuhmo.

Lap tetejére

FME közgyűlés , 2003. március 15. Az FME 2003. évi közgyûlését március 15-én, szombaton tartottuk a Magyar Kulturális és Tudományos Központban (MKTK), Helsinkiben. A közgyûlésre - szokás szerint - Finnország közelebbi és távolabbi pontjairól gyûltek össze szép számmal az egyesület tagjai. A fõvárosban és a környezõ városokban (Espoo, Vantaa) lakóknak módjukban áll sûrûbben résztvenni az egyesület különféle rendezvényein. Az éves közgyûlés megfelelõ alkalmat ad azoknak, akiknek a lakóhelye messzebbre fekszik, hogy találkozzanak a tagság többi részével, és ugyanakkor résztvegyenek a március 15-i nemzeti ünnepünk közös megünneplésén. Összejövetelünk elsõ részében tartottuk meg az egyben tisztújító közgyûlést, amelyen elõzetes felkérés alapján Nagy Gábor elnökölt. Az FME leköszönõ elnöke, Tanító Béla beszámolójának és az elmúlt tevékenységi év pénzügyi jelentésének egyhangú elfogadása után aktuális kérdések megbeszélése elõtt az új vezetõség megválasztása is lebonyolításra került. A következõ kétéves idõszakra a jelenlevõ tagság Lukácsfy Kristófot választotta meg az egyesület elnökének Veikkolából. Alelnököknek Tanító Béla (Tampere) valamint Halász Béla (Helsinki) került megválasztásra. Szervezési titkárnak Nagy Gábort (Karjaa), adatbázis és kapcsolattartás -felelõsnek Vajda Andrást (Espoo), póttagnak Dávid Istvánt (Espoo) - õ egyben az FME pénztárosa is - és Panigay Emiliát (Espoo) választotta meg a közgyûlés. A folyó évi tagsági díj továbbra is 17,- euró, a jövõ évit 20,- euróban határozta meg a közgyûlés. Azok a Nagy-Helsinki körzetén kívül lakók, akik nem tudnak aktívabban résztvenni az egyesület rendezvényein, alacsonyabb tagdíjat: 15 eurót fizetnek jövõre. Ebben az évben volt még egy okunk az ünneplésre: a Finnországi Magyarok Egyesülete fennállásának immár tizedik évét töltötte be. A születésnapi tortán égõ gyertyákat a közgyûlésünket jelenlétével megtisztelõ Magyar Köztársaság leköszönõ helsinki nagykövete, Vig József és a megválasztott új elnök, Lukácsfy Kristóf fújta el közös erõvel. A közgyûlés után kávészünetet tartottunk, amely alatt szendvicsek és sütemény, kávé és egyéb frissítõk fogyasztására volt lehetõség. A szünetet követõen került sor - hagyományaink szerint - március 15-e, nemzeti ünnepünk megünneplésére, amelyre még többen gyûltek össze. Ünnepségünket megtisztelte jelenlétével a magyar konzulasszony, Nagyné Végh Mária, Jelinkó Árpád, a helsinki MKTK vezetõje, valamint Marjatta Manni-Hämäläinen, a Finn-Magyar Társaság ügyvezetõ igazgatója is. Az ünnepi elõadást Miklóssy Katalin történész tartotta. Az ünnepi mûsorban részt vett irodalmi összeállítással valamint néptánc elõadásával a helsinki magyar Irodalmi Sarkkör. A mûsor zenei részét a csángó népzenét játszó játszó Veress Zoltán és Borsos András szolgáltatta. Látogatásával megtisztelt bennünket Ruprecht Antal Miskolcról, a finnországi téli háború 341 magyar önkéntesének emlékére a helsinki hadtörténeti múzeumban megnyitott kiállítás megrendezésének szorgalmazója ill. a hasonló témájú könyv szerzõje. Ünneplésünk meleg, baráti hangulatban ért véget. -hb-

Bemutatkozik az FME vezetősége Lukácsfy Kristóf, elnök: Marosvásárhelyen születtem 1949-ben, ott is szereztem irodalomtanári diplomát. Közel húsz évi tanároskodás után Székelyudvarhelyrõl emigráltam 1989-ben. Elkötelezett híve vagyok a magyar szellemi és közösségi összetartozásnak. Ezért vállaltam újból az elnöki jelölést. Köszönöm a bizalmat. Halász Béla, alelnök: 1956-ban születettem Gyulán. Angol-történelem-holland szakos tanár, az ELTE bölcsészettudományi karán végeztem. 1982 augusztusa óta élek Finnországban. Jelenleg fordítással és internet-programozással foglalkozom. Tanító Béla, alelnök: Kolozsvár szülötte, Debrecen neveltje vagyok. 1979 óta dolgozom Tamperében mint zenetanár (hegedû/mélyhegedû/ szolfézs-elmélet) és a neveléstudomány magisztere. Az FME és az FMGy alapító tagjaként õrzöm magyarságom, dolgozom közösségünkért. Nagy Gábor, szervezőtitkár: 1952-ben születtem Nagyváradon. Finnországban 1982 óta élek, vállalkozó vagyok. Saját cégemnél dolgozom felületkezelő szakemberként. 2002-tõl a FMGy országos felügyelője, ill. 2003. márc.15-től az FME szervezőtitkára. Vajda András, adatbázisfelelős: 1973-ban születtem Kolozsváron, 2000 augusztusa óta programozóként dolgozom Finnországban. Remélem, sikerül az itt élő magyarokat újra megszólítani, közös céljaink elérése érdekében összefogni. Dávid István, pénztárnok: Marosvásárhelyi vagyok, ott is végeztem az egyetemet. 2000 óta élek Finnországban. Jelenleg az F-Secure-nél dolgozom programtervezőként. Az FME-ben vállalt munkakörömön kívül szeretnék segíteni az újaknak a beilleszkedésben. Panigay Emilia, gazdasszony: Erdélyből származom. Szeretek olvasni, kirándulni, sütni, főzni és nagyon kedvelem az állatokat. A Finnországi Magyarok Egyesületében betöltött póttag szerepemben szeretnék valamit tenni az itt elő magyarok összetartása erdekében .

Lap tetejére

Előző lapszámunk