Finnországi Magyarok Egyesülete
Suomen Unkarilaisten Yhdistys ry

---

Vezetôség: Halász Béla: 040-511 6891; Gálfi Irén: 09-388 1943; Gálfi István: 050-344 64 56;
Szilágyi Sándor: 040-762 9624; Szûcs Áron: 040-512 93 90; Tanító Béla: 040 570 2663

---

KÖRLEVÉL

VII. évf. 24. szám, 2002. október

A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata:
A Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre magyar írónak ítéli oda, "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

Õ az elsõ magyar író, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést. A 72 éves Kertész Imre gyermekként, 14 évesen megjárta Auschwitzot, 1945-ben Buchenwaldban érte meg a felszabadulást.
Kertész Imre 1948-ban Budapesten érettségizett, újságíró, majd gyári munkás volt, 1953-tól szabad-foglalkozású író és mûfordító. 1960-ban fogott hozzá és tíz évig írta leghíresebb mûvét, a Sorstalanságot, amely felkavaró és pro-vokatív regény, a holocaustról született egyik legfigyelemreméltóbb irodalmi mûnek tartják. A regény fõhõse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyû tapasztalatai érleltek felnõtté. Az irodalmi Nobel-díj elsõ magyar kitüntetettje többi között birtokosa a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fõdíjának, és a Herder díjnak. Kertész Imre tavaly tagja lett a német Becsületrendnek, amely a mûvészeknek adható legmagasabb német elismerés.

Írói munkássága annak a lehetõségét vizsgálja, lehet-e még egyénként élni és gondolkozni egy olyan korszakban, melyben az emberek teljességgel alávetették magukat a hatalomnak.
Kertész álláspontjának hajlíthatatlansága világosan felismerhetõ stílusában, amely olyan, mint a szép-növésû galagonyasövény: a gyanútlan látogató számára áthatolhatatlan és tüskés. Ezzel azonban feloldja az olvasót a kötelezõ érzelemnyilvánítás terhe alól, és a gondolkodás különleges szabadságára csábít.

A nyolcvanas évektõl számos díjban és elismerésben részesült: Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életmûdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevû nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997).
Krónika

---

Magyar, illetve magyar származású Nobel-díjasok 2002-ig:

Lénárd Fülöp, fizikai, 1905 Bárány Róbert, orvosi, 1914 Zsigmondy Richárd, kémiai, 1925 Szent-Györgyi Albert, orvosi, 1937 Hevesy György, kémiai, 1943 Békésy György, orvosi, 1961

Wigner Jenô, fizikai, 1963 Gábor Dénes, fizikai, 1971 Wiesel, Elie, béke, 1986 Polanyi, John C., kémiai, 1986 Oláh György, kémiai, 1994 Harsányi János, közgazasági, 1994

---

Lap tetejére

2.oldal
Visszhang

Májusi kirándulás a híres sziklarajzokhoz

Pénteken összegyûltünk az éppen költözködô Magyar Intézet elôtt és két autóval elindultunk Mikkeli felé. Kaptunk egy kis izelítôt a finnek hétvégi vezetési szokásából - hát elég meglepô. Valószínûleg az elôzést elfelejtették megtanítani nekik az autósiskolában. Szépen oszlopban haladnak, ahol van két sáv, ott is csak az egyiket használják, a másikban szinte csak az elôzô magyarok autói vannak :)

Este kilencre meg is érkeztünk Mikkeli mellé Leenahoz és Topihoz, akik a társaság egy részét már ismerôsként köszöntötték. Befûtött szauna és jéghideg tó meg sör várt minket. Elôször a lányok, majd a fiúk szaunázhattak. Mi most szaunáztunk elôször igazi, fával fûtött szaunában, és a hideg tóban csobbanást is most próbáltuk elôször - kár lett volna kihagyni! (Bár kellett némi lelkierô a tóba ereszkedéshez, a jó meleg szauna után szinte nem is éreztük hidegnek.)

Majd a vendégkönyv nézegetésével és beszélgetéssel (megtudtuk, hogy a sziklarajzokhoz Szibériából érkeztek sámánok és szerintük az egész szikla egy istenség [a szikla egy fejet formáz, de ez sajnos csak a tóról, hajóból látszik jól] - aki meg is haragudott amikor ott jártak, és hatalmas vihar kerekedett, ami elôtte arrafelé sose fordult elô. Hamar elment az idô - be ugye nem sötétedett, így csak valamivel éjfél elôtt láttunk neki a vacsoránknak - szaunázás után természetesen kolbásszal tömtük degeszre magunkat. Reggel fölébredve Istvánt már a vízen találtuk, aki állítása szerint hatalmas csukát fogott - volna, ha nála lett volna a meritôháló :) A fejedelmi reggeli után (Leena házi poulukkás süteményét is megkóstolhattuk) elbúcsuztunk házigazdáinktól és romantikus éjszakai szállásunktól (remélem a képekbôl majd kiderül a hely szépsége).

Riistinába érkezve a sziklarajzokig egy négy km-es séta várt ránk az erdôben, tavak között. Kicsit száguldósra vettük a gyaloglást, de szerencsére sûrûn megálltunk megcsodálni hol a kilátást (rengeteg tó fölé nyúló sziklaorom esik útba), hol az erdôt. A rajzok megnézegetése után fölmásztunk a sziklára (az isten fejebúbjára), hogy gyönyörködhessünk a kilátásban és hogy legyen némi esélyünk megéhezni a töménytelen reggeli után, hiszen várt még ránk egy "grillezés" a tóparton. István meggyújtotta a tüzet mire leértünk, majd a hazai szalonnát meg a finn makkarákat sütögetve-eszegetve meghalgatthattuk a tûzgyujtás fortélyait átnedvesedett gyufával, gyufa nélkül, fa nélkül :).
Ebéd után a bátrabbak "megmártództak" a tóban, a finnek nagy csodálatára. Majd visszasétáltunk az autókhoz és Helsinkiig végigszundikáltuk az utat. (Szerencsénkre István nem aludt el a volánnál, bár annak se volt sok híja :) )

Köszönjük a remek szervezést, legközelebb hova megyünk?
Üdv,
Rallou + Tamás

Igyekeztünk az idôt maximálisan kihasználni, naponta több, mint 20 km-t gyalogoltunk és csak úgy "szívtuk" magunkba a csodálatos környezet nyújtotta szépségeket, talán ezért nem voltunk este soha elfáradva. Átszeltünk mocsarakat, erdôket, fölmentünk a dombok tetejére, majdnem érintésnyire a csodálkozó rénszarvasokhoz, és csak azt sajnáltuk, hogy a hét eltelt és vissza kellett indulni.

A természet alkotó ereje felülmúlhatatlan. Mikor mi emberek teljesen kifogyunk az ötletekbôl, és ötven évekkel visszatérünk, hogy az akkori divatot ismét visszahozzuk, addig a természet újabb és újabb változatosságokkal lep meg minket, csak éppen észre kellene vennünk. Barátaim, bárhol is éltek és utaztok a nagyvilágban, menjetek, fedezzétek fel a környezö természetet, gazdagodjatok élményekkel, mert ezek tárolására mégcsak telket vagy házat sem kell vásárolnotok, elkísér bárhová is mentek, és még csak szállítási díjat sem kell külön fizessetek. Amikre oly nehéz megoldást találni a mindennapi életben, azok észrevétlenül mind rendezôdnek, még a plussz kilók is eltûnnek, anélkül, hogy tonnányi súlyokat mozdítanál meg. Kellemes barangolást, túrázást kívánunk mindenkinek télen vagy nyáron.
(Gálfi István és Gálfi Botond Emil) További lappföldi képek ITT:

Lap tetejére

AKTUÁLIS

HELSINKI rendezvényeink

Vendégeink lesznek Zerkula János és Fikó Regina gyimesi csángó népzenészek

Erdély legkeletibb részén, a lélegzetelállító szépségû Gyimes völgyében három falu ôrzi a legrégiesebb székely kultúrát: Gyimesfelsôlok, Gyimesközéplok valamint Gyimesbükk. Itt még él és az emberek életének természetes részét képezi a gazdag és rontatlan népzene. Él, abban a páratlan gazdagságában, amely annak idején Kodályt és Bartókot megihlette.A muzsikus itt egyszál hegedûn játszik, amelyet ütôgardonon kísérnek.
A magyar zenedialektusok legarchaikusabb hegedûjátékát lehet itt hallani. Legalább húsz különbözô táncot táncolnak.

A 74 éves vak muzsikus, Zerkula János és felesége/gardonosa Fikó Regina az utolsó képviselôi ennek a virtuóz gyimesi parasztzenész-kultúrának. Sajnos, itt sincs utánpótlás. A másik kiemelkedö muzsikus, Halmágyi Mihály két esztendeje halt meg.

De nemcsak páratlan zenei élményt jelent Zerkula János meghívása. Olyan gazdag és régies magyar nyelven beszél feleségével együtt, amit már a Székelyföldön is csak kevés helyen hallani. Emellett János bácsi és Regina néni elbûvölôen melegszívû, szeretetteljes emberek. Nemcsak odahaza, hanem Amerikától kezdve Nyugat-Európa sok országáig mindenütt megszeretették ôket a magyarok.
Sára Ferenc és Varga Zsuzsa a gyimesi táncok kiváló ismerôi, akik által megismerkedhetünk a gyimesi néptánckultúra legjavával. Sáráék csaknem tíz éve Gyimesbe költöztek Magyarországról, és azóta újra felvirágoztatták a gyimesi folklórt.
(Stuber György, Stockholm, írása nyomán)

A Kelet-Helsinki Zeneintézet (aki nem tudná: Szilvayék) segítségével október 30-án este 19.30-kor lesz az elôadás. A Zeneintézet termébe kb. 150-en férünk be.
Cím: Untuvaisentie 10, Roihuvuori

Megközelíthetô akár az itäkeskusi, akár a herttoniemi metróállomásoktól a 80, 80A es 93-as buszokkal.

> A MKTK-ban okt.25. és nov.21. között Vály Sándor kiállítása.

> Magyarország dallal és tánccal címmel a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Operettszínház vendégszereplése a Finlandia-házban december 8-án, vasárnap 16.00 órától. Jegyeket a Lippupalvelu-tól 30/25 euróért . (Fellépnek még Turkuban, Tampereben, Jyväskyläben, Kuopioban és Lahtiban)

***********************************************************
TAMPEREBEN:

> Nov 18.-23. az Eetvartti vendéglô Magyar Hetet szervez esténként 16.00-23.00 között.
Cím: Sumeliuksenkatu 16 a (Tullintori mögött.)
Asztalfoglalás a 03 3155 5300 tel.számon.

> Nov 18.-án hetfôn, és nov. 25.-én hetfôn magyar filmeket játszanak a Niagara moziban 20.45 órai kezdettel.
Jancsó Miklós: A vörös zsoltár és Huszárik Zoltán Szindbád c. filmeket játsszák.

> Dec 12.-én 19.00 órától a Magyar Állami Opera és a Budapesti Operettszínház fellepése a Tampere- házban. A 30 és 25 eurós jegyeket a a Tampere-ház jegyirodájában lehet megvásárolni.

A MKTK, az Finn-Magyar Társaság és a Magyar Turizmus RT júniustól új helyen, egy fedél alatt, a Kaisaniemenkatu 10-ben várják az ügyfeleket.
Ugyanott van a galleriaU kiállítóterem.

Lap tetejére

BÓBITA - SAROK

Kedves Szülôk, Gyerekek!
Újra indul a Bóbita-sarok a körlevelünkben. Ez az oldal elsôsorban azért jött létre, hogy némi gyermekeknek való anyagot juttassunk el azokhoz a családokhoz is, akik a nagyvárosokban lévô (Helsinki környéke, Tampere) óvodai csoportokba nem tudnak bekapcsolódni. Természetesen új anyagot találhatnak benne a klubokba járók is. Jó szórakozást kívánunk a versek, mesék olvasásához, a játékos feladatok elkészítéséhez!

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az õszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
Ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkõztök,
Nyáron viseltek ruhát!


A vadgalamb és a szarka

Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsiná-láshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva? Elmondom én.

A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy ta-nítsa meg ot a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja, ölyv hozzá nem fér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat a helyére illesztett,mindig mondogatta a maga módján: - Csak így, csak így! Csak így, csak így!
A vadgalamb erre mindig azt felelte:
- Túdom, túdom, túdom!
A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utol-jára megharagudott.
- Ha tudod, csináld! - s otthagyta a fészket fele munkájában.

A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebbôl a mesterségbôl többet megtanulni.


Találós kérdések

Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdôt járom.
Azt se bánnám, ha az erdô
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?
(medve)

Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor
vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!
(mókus)

Fent lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom.
(nap)


Tamkó Sirató Károly: Törpetánc

Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tûztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kôre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.


Mihail Pljackovszkij: A Napot adom emlékül
Zselé, a kecskegida meglátogatta Pít, a csibét, hogy elbúcsúzzon tôle.
- Hova utazol? - kérdezte a csibe.
- Falura megyek a nagymamámhoz. Egész nyáron ott leszek nála. De azért ne felejts el engem. Ezt a képeskönyvet emlékül adom neked. Tessék! Ha ezt olvasgatod, szinte észrevétlenül el fog repülni az idô...
- Köszönöm...- mondta a csibe. - De én nem tudtam, hogy elutazol, és ezért én nem is készítettem ajándékot. Most mit adjak neked, Zselé? Gondolkodott egy kicsit a csibe, s aztán így szólt:
- A Napot adom neked emlékül...
- A Napot? - csodálkozott a kecskegida.
- Igen, a Napot. Fent az égen. Majd ha felnézel a Napra , eszedbe jutok én is!

---

Lap tetejére

Elôzô lapszámunk

Ha bármilyen megjegyzésed, ötleted van a honlappal kapcsolatban, akkor írj nekem!