Székely Győző: Könyvespolcunk fölöttébb szükséges voltáról

Az Apáczai Csere János soraira emlékeztető cím nem véletlenül került az új rovatunk, a Könyvespolc bemutatója elé, hisz ebben a hónapban és ebben az évben szerte a nagyvilágban megemlékező, méltató sorok jelennek meg a nagy tanítómesterről, Csere János urunkról, konferenciákon és ünnepi üléseken emlékezik tudós, tanító és tanár a székely származású mesterre,  aki 1759 decemberében hunyt el Kolozsváron.
(…)
Mi most, a Könyvespolc beharangozója kapcsán azonban nem pedagógiai vagy didaktikai érveket hívunk elő „tanítástani bútorunk” támaszaként, elsősorban nem azokat. Csere János példáját szeretnénk más szempontból megközelíteni. Nem arra hivatkoznánk, hogy mit tett a mester, hanem arra, ahogyan és amiért tette. Különösen fontos ezt mérlegelnünk nekünk, „kisebbeknek”, akik életüket a „többek” között élték és élik, akik naponta figyelik aggódva, hogy gyermekeik, unokáik hogyan szólalnak meg: tisztán, szépen magyarul, vagy idegen szavakkal, hangsúllyal terhelten, akiket ma is öröm tölt el, amikor a gyermekkorukban kézhez vett szép magyar könyvekre gondolnak, melyek Kincskereső kisködmönként melegítették fázós önbizalmukat, erősítették súly alatt formálódó magyarságtudatukat.

Mert a nagy mű, melyet Apáczai 1759 karácsonya után hagyott reánk, itt „él” a Farkas utcában, Kolozsváron, és a világ számos más „farkasutcájában” a Székelyföldtől Hollandiáig, az óceánon innen és túl, ahol magyar nyelvet és nyelven tanítják a tudást, az elmélkedés és a természet tudományát, a minket körülvevő világ csodáját. Nem felejtettük el tanítását, mely olvasható és idézhető, tanítható és tanulható ma is.
(…)
Nem tudjuk, mennyi hasznot hozott Apáczainak az Enciklopédia kiadása, arról sincs tudomásunk, hogy mennyire értékelték munkáját Gyulafehérváron vagy a Farkas utcában, de abban bizonyosak lehetünk, hogy sem a tudományt magyar nyelven összefoglaló művét, sem a gyermekecskék okítására kifejtett napi munkáját nem adta volna föl semmilyen körülmények között, sem pénzért, sem gyorsan tűnő dicsőségért.
Érdek nélkül tette mindazt, amit tett? Igen, ha az érdeket a kupecek, a vigécek szótárából határozzuk meg. Nem, ha azt tekintjük értéknek, ami nekünk és minden magára talált közösségnek fontos: a gyermek és a kultúra.
(…)
Ezért  hozzuk létre a szórványban élők számára indított lapunkban a Könyvespolc rovatot. Érdek nélkül. (…)
A rovat szerkesztői számára már megkezdődött a visszaszámlálás, az első könyvek feltöltése a karácsonyfa alá várható.

>>a teljes beharangozó írás>>