Az oldal tartalma PDF Nyomtatás E-mail

 

 

Szenik Ilona
A NÉPZENE ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

(Részlet a szerző Magyar és román népzene c. jegyzetéből
Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1998.)
 

A népzenének a társadalmi tudatformák közt elfoglalt helyét, létformájának sajátosságait egyfelől a népi kultúra egyéb szellemi megnyilatkozásaival, másfelől a műzenével összefüggésben lehet tisztázni.

A népi kultúra szellemi megnyilvánulásainak összességét (hiedelmek, babonák, szokások, játékok, művészi alkotások, magatartásformák, erkölcsi szabályok, jogi viszonyok, tapasztalati alapon szerzett tudományos ismeretek stb.), valamint az ezekkel foglalkozó tudományt a 19. század második felétől a folklór fogalmával jelölik (angol: folk = köznép, lore = tan, tudás; az összetett szónak pontos magyar fordítása nincs); a tudományágat folklorisztikának is nevezik (magyar megfelelője: szellemi néprajz). Újabb, szűkebb értelmezésben a folklórba csak a népi irodalom, zene és tánc alkotásai tartoznak.

A népi kultúra tudományos igényű kutatása csak hozzávetőleg egy-másfél évszázados múltra tekint vissza. A kutatási területek pontosabb elhatárolásával párhuzamosan a tudományágak megnevezésében általánosan kezdtek elterjedni az etno- (görög: nép, népi) előtagú szóösszetételek; a már régebben használt etnográfia (= tárgyi néprajz) mellett az etnomuzikológia (= népzenetudomány), etnokoreográfia (= néptánctudomány), etnopszichológia, etnopedagógia stb. A résztudományok eredményeit összevetve, a népi műveltséget általános elméleti szinten az etnológia tanulmányozza.

 

>>a tanulmány folytatása>>