Archívum
- április, 2018
- március, 2017
- október, 2016
- augusztus, 2016
- július, 2016
- április, 2016
- március, 2016
- január, 2016
- november, 2015
- szeptember, 2015
- július, 2015
- június, 2015
- május, 2015
- március, 2015
- február, 2015
- december, 2014
- október, 2014
- szeptember, 2014
- július, 2014
- június, 2014
- április, 2014
- március, 2014
- december, 2013
- szeptember, 2013
- július, 2013
- június, 2013
- március, 2013
- december, 2012
- szeptember, 2012
- június, 2012
- március, 2012
- december, 2011
- szeptember, 2011
- június, 2011
- március, 2011
- december, 2010
- szeptember, 2010
- június, 2010
- március, 2010
- december, 2009
- szeptember, 2009
- június, 2009
- március, 2009
- február, 2009
 |
 |
 |
Illés-Molnár Márta |
Buenos Airesben 57 éve működik a Zrínyi Ifjúsági Kör (ZIK) hétvégi magyar iskolaként. Az iskola jelszava: „Kiművelt emberfők által tenni nagy nemzetté a magyart” (Széchenyi István). Ez a 21. században szinte „szélsőségesen” hangzik. Mégis, az 57 éve működő ZIK ehhez tartotta magát. Sőt, ez sem volt elegendő. A „kiművelt emberfő” öntudat nélkül nem teljes ember. Tehát az iskola az öntudat növelésének szolgálatában áll. A kettő együtt (az ismeretek és az öntudat) teszi lehetővé, hogy sok ezer kilométerre Magyarországtól annak szeretetére neveljük a Zrínyi Ifjúsági Kör fiataljait.
Ausztria legfiatalabb tartományának déli részén a határon túli magyarság szinte legkisebb létszámú közössége él ún. autochton népcsoportként (kb. 6600 fő 2000 körül ), mely a burgenlandi lakosság 2,4 %-át teszi ki. 1976-ban jelent meg egy népcsoporttörvény a magyarok számára, amely lehetővé teszi a magyarnak népcsoportnyelvként való oktatását az óvodai- iskolai képzéstől az érettségiig. 1990-ig azonban a magyar nyelv presztízse olyan alacsony volt – a kommunista rendszerű anyaország miatt is –, hogy nem mutatkozott jelentős érdeklődés a magyar nyelv iránt. A magyarországi rendszerváltás felélénkítette a határon átnyúló magán-, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és ennek következtében egyre többen vállalkoztak magyar nyelvi tudásuk felfrissítésére, vagy a nyelv tanulására. A Trianon (1920. június 20.) óta eltelt évtizedek alatt azonban erőteljesen megindult a nyelvvesztés, amit az utóbbi időben megkezdett iskolai nyelvoktatás csak részben tudott lassítani. A családokban már gyakran hiányzik a nyelvtudás kontinuitása. 
2008 januárjában a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) és a Magyar Köztársaság Stuttgarti Kulturális Intézete (UKI) közösen meghirdette a „Magyar Iskolák Németországban” programot. A program első találkozójára 2008. március 8-án került sor a Stuttgarti Kulturális Intézetben. Illés-Molnár Márta, a BUOD oktatási megbízottja bemutatta a származásinyelv-oktatás Németországban létező modelljeit, felvázolta a magyar oktatás kapcsolat¬rend¬szerének lehetséges hálózatát. Rövid tapasztalatcsere után a pedagógusok megvitatták az „akkreditált magyar oktatás” helyzetét, valamint kialakították a Magyar Oktatási Munkacsoportot, amely a BUOD „égisze” alatt összefogja a magyar pedagógiai szervezeteket a bölcsődétől az iskoláig. A BUOD felkérte Rab Irént, a göttingeni Georg August Egyetem magyar nyelvi lektorát az oktatási munkacsoport szakmai vezetőjének.