• Kovátsné Német Mária (Győr): Beköszöntő
• Mészáros István (Budapest): A magyar iskoláztatás kezdetei
• Péntek János: (Kolozsvár): Magyar nyelvű tudományosság – kezdet és vég?
• Gedeon Márta (Varsó): Gondolatok a humor szerepéről a nyelvtanításban

Kovátsné Németh Mária (Győr): Sys honestus

Minden magyar iskolába becsengettek, s megkezdődött az új tanév az európai és a távolabbi országok iskoláiban is. A magyar iskolának több mint 1000 éves múltja van. Több mint ezer éve európai és sajátosan magyar értékeket közvetít, nevel. Nevel „lélekművelő” tananyaggal, s az erkölcsi érzék folyamatos fejlesztésével, nemesítésével. Legfőképpen a példával!
Az iskola célja, hogy az egyént és általa a társas közösséget (nemzetet, emberiséget) az erkölcsi elvek, normák, szabályok betartására képessé tegye. Másképpen: az egyén és rajta keresztül a közösség felelősségét kialakítsa.
Ismerjük-e, értjük-e, akarjuk-e ezt a fogalmat értelmezni és leginkább gyakorolni?

>>a teljes cikk>>

Mészáros István (Budapest): A magyar iskoláztatás kezdetei

Az ezredik esztendőben, december 25-én karácsony napján királlyá koronázták Esztergom frissen épült székesegyházában Istvánt, aki 997-től kezdve már fejedelemként uralkodott népe fölött. Az önálló magyar keresztény állam létre¬jöttének volt szimbóluma az esztergomi királykoronázás ünnepélyes egyházi szertartása.
Egy erős átalakulásban levő, alapos átrétegeződésben forrongó társadalom élére került Géza fia István: szeme előtt egy minden tekintetben erős és tekin¬té-lyes európai keresztény Magyarország képe lebegett, ennek megteremtését érezte élete feladatának.

>>a teljes cikk>>

Péntek János (Kolozsvár) Magyar nyelvű tudományosság – kezdet és vég?

1. Nem könnyű a válasz arra a kérdésre, ki volt igazából Apáczai Csere János. Professzor a szó pedagógai értelmében, azaz tanító? Alkotó tudós? Vagy csupán közvetítő? Hogy pedagógus volt, az kétségtelen, és a Magyar Encyclopaedia pedagógiai mű is, vagy elsősorban az. Erről maga Apáczai vall az Előszóban: „Ami a mű jellegét illeti, ha maga a könyv nem mondana róla eleget bárkinek, a szerző célkitűzése elárulja azt. Arra törekedtem ugyanis, hogy erőmhöz képest enyhítsek azon a hatalmas hiányon, mely hazai nyelven írt könyvekben mutatkozik, és hogy tanulóifjúságunknak legyen legalább egyetlen olyan könyve, amelyből az egész műveltség szövedékes szálait legombolyíthatja, mégpedig anyanyelvén.”

Nem kétséges tehát, hogy a szerző tankönyvnek (is) szánta, hiszen egész életművében folyamatosan jelen van, központi témaként van jelen az iskola mint intézmény, az erdélyi akadémia, az oktatás, az oktatás hatékonysága, a tudás fontossága és haszna.  Egyáltalán nem mondvacsinált a párhuzam közötte és a kortárs Comenius között.

>>a teljes cikk>>

Gedeon Márta (Varsó) Gondolatok a humor szerepéről a nyelvtanításban


Minden nyelvben számos olyan közmondás, szólás, szállóige van, amely a nevetésre, humorra utal: A humortalan ember emberietlen; Humorban nem ismerek tréfát; Śmiech to zdrowie – A nevetés egészséges stb. Ezek a mondások is jelzik, hogy mennyire fontos a  humor, a nevetés és a  humorérzék az életben.
A minap kezembe került egy felmérés, amely azt vizsgálta tanulók körében, hogy mik a legfontosabb jellemzői a jó tanárnak. A diákok 98%-a a humorérzéket tartotta a legfontosabbnak, és csak ezután következtek a jó tanár-diák kapcsolat, az igazságosság, a tudás átadása, az okosság, tolerancia stb.


>>a teljes cikk>>

Előző számaink tartalma:

1. Márciusi számunk tartalma (lásd február és március az Archívum rovatban)

* Kovátsné Németh Mária: Apáczai európaisága és magyarsága
* Réthy Endréné: A tanítás-tanulás hatékony szervezése
* Bábosik István: Az Európai Unió emberképe, és ennek pedagógiai konzekvenciái


2. Júniusi számunk tartalma (lásd június az Archívum rovatban)

* Albert Sándor (Komárom): Milyen a jó iskola?
* Ritter Andrea (Győr): A pedagógusszerep vált(oz)ásai
* Szőke Anna (Újvidék): Az azonosságtudat fogalma és a nevelés tárgykörének egybefonódása
* Szilágyi István (Eger): A játéktevékenység alkalmazásának lehetőségei a pedagógiai munkában